Csernobil 30 év után

Sötéten magaslik a leállított csernobili atomerőmű Ukrajna ege alatt. A frissen festett szegélykövek, a fák, a fű tavaszias zöldje csalóka. A 75 méter magas építmény belsejében "a pokol örök tüze" parázslik az 1986. április 26-ai katasztrófa óta. Betonköpeny védi a környezetet a sugárzó méregtől. Kedden lesz 30 éve annak, hogy Európa peremén atomerőmű-katasztrófa történt.

"Nálunk nem volt akkor biztonsági kultúra" - mondja Szergej Parasin. A súlyos következményekkel járó éjszakán Parasin a kommunista párt képviseletében az erőműben tartózkodott, később kinevezték igazgatónak.

Helyi idő szerint éjjel egy óra 23 perckor hiba csúszott egy próbaüzembe, a négyes számú reaktor felrobbant (gáz- és vegyi detonáció következtében). Bekövetkezett a legsúlyosabb baleset, ami egy atomerőműben elképzelhető. A detonáció napokon át radioaktív részecskéket röpített a levegőbe, a radioaktív felhő Nyugat-Európa fölé húzódott. Tízezrek voltak kénytelenek elhagyni a környéket.

A Csernobil melletti Pripjaty rozsdásodó óriáskerekével szellemvárosnak hat, Pompeji az atomkorszakból. A zárt övezet 40 százaléka a plutónium miatt - amelynek a felezési ideje 24 ezer év - örökre radioaktívan szennyezett. A maradék területet 30-60 év alatt talán ismét lakhatóvá lehet tenni. "A rekultiválás gazdaságilag nem ésszerű" - véli a zóna közigazgatási főnöke, Vitalij Petruk.

Egyáltalán nem világos, hogy miként lehetne a reaktorban maradt lávaszerű fűtőanyagot biztonságossá tenni. A kijevi kormánynak azonban nagy tervei vannak. Hatalmas naperőműveket kellene építeni - hallani a fővárosban -, 80 négyzetkilométeren négyezer megawatt áram termelése is elképzelhető. A szakemberek azonban csak csóválják a fejüket: az ilyen tervek meghaladják a területileg második legnagyobb európai állam erejét, amelyet apaszt a gazdasági válság, az ország keleti részében zajló háború és a Krím félsziget hozzácsatolása Oroszországhoz.

Parasin, a volt igazgató további veszélyekre hívja fel a figyelmet. Egyedül tavaly kétmillió köbméter fa égett el a bozót- és erőtüzek miatt, el lehet képzelni, mennyi mérgező anyag kavarodott fel. Az olyan ritka állatok, mint amilyen a hiúz és a jávorszarvas visszatérése a zárt övezetbe, inkább arra vezethető vissza, hogy innen elmentek az emberek. Csernobili idillről azonban nincs szó. Vizsgálatok szerint az állatokat is jelentősen károsítja a radioaktivitás.

A radioaktív felhő Észak-Ukrajnán kívül a szomszédos Fehéroroszországot érintette, Oroszország nyugati részét, majd Skandinávia és Nyugat-Európa fölé húzódott. Vitatkoznak arról, hogy hány ember halt meg a következmények miatt. Szakemberek halálesetek tízezreiből indulnak ki. Petruk, a helyi kormányzat vezetője azonban mindent összevetve optimista. "Harminc év alatt javult a helyzet a biztonság tekintetében" - mondja. Petruk ezen főleg az épülő új védőköpenyt, a hatalmas acélívet érti. A félköríves építményt 2017-ben kellene a reaktor fölé tolni. Még a párizsi Notre-Dame székesegyház is elférne alatta.

Osztap Szemerak, az új ukrán környezetvédelmi miniszter a napokban ellátogatott a sorscsapás helyszínére. Az új védőburoknak az elkövetkezendő száz évben biztosítania kellene, hogy víz ne törjön be, radioaktív szennyezés ne szabaduljon ki a romhalmazból. Mintegy 40 ország osztozik a több mint kétmilliárd eurón, amennyibe az igencsak szükséges új "szarkofág" kerül, körülbelül 1400 ember dolgozik az új védőtok elkészítésén.

Németországban és más államokban a Csernobil-sokk 30 évvel ezelőtt félelmet és bizonytalanságot váltott ki. A fiatal ökomozgalom lendületbe jött. Reagálásként még konzervatív kormányok is környezetvédelmi minisztériumokat állítottak fel. Olaszország Csernobil miatt 1987-ben leállította atomerőműveit. Lengyelország 1989-ben döntött úgy, hogy az energiaellátásban nem veszi figyelembe az atomerőműveket. Más államok, például az Egyesült Államok kitartanak az atomenergia mellett. Japán sem "száll ki", a csernobilihoz hasonló fukusimai katasztrófa (2011) ellenére sem. Németország 2011-ben döntött a "kiszállás" mellett.